Kezdjük egészen az elején, az angol bulldogtól
Kutyaviadalok: régen nagy népszerűségnek örvendhettek a pórnép és a magasabb rangúak köreiben egyaránt. Ezeken voltak aktív résztvevők az angol bulldogok.
Bullbaithing, vagy magyarul „bikaheccelés”- szintén a kor szórakozása volt, melynek során a kutyáknak egy kikötözött bikát kellett megtámadniuk, illetve megragadniuk szoros harapásukkal. Részben a bulldog név is ebből a szórakozásból ered.
Szerencsére nem sokáig tartott ezen kegyetlen küzdelmek szervezése. A sportot 1835 -ben betiltották az állatok kegyetlenségéről szóló törvényben.
Ezután a bulldog faj szerencsés történelmi fordulatot vett , és a későbbiek során társasági kutyaként kezdett elterjedni tartása. A francia bulldogok őseiként tehát az angol bulldogokat tekintjük részben. Ezek a „miniatűr angol bulldogok” különösen népszerűek voltak az angol Midlands csipkegyártói körében az 1850-es és 60-as években. Miközben a csipkegyártók a mesterségükön dolgoztak, négylábú társaikat gyakran ölben tartva símogatták. Innentől kezdve már nem dolgozó kutyák voltak, ezek a kis bulldogok lettek a családtársak, akiket ma ismerünk. Ezek a korai bulldogok csendes életüket élvezték Angliában az ipari forradalom megjelenéséig. Ahogy a technológia és az innováció hullámai végigsöpörtek a városokon és az angol vidéken, ezeket a képzett kézműveseket a textilipar gépei váltották fel. Munkát keresve az angol csipkegyártók hamarosan áttelepültek a franciaországi Normandiába, és magukkal vitték kis társaikat. A miniatűr Bulldog tökéletesen illeszkedett a szűk lakásokhoz, a csipkegyártók új otthonaihoz. Ezenkívül ezek a kutyák más célt szolgáltak gazdáik számára, mely nem más volt, mint patkányírtás. A bulldogok segítettek csökkenteni a zsúfolt városokban a szűk lakóterekben fertőző patkányok számát.Tenyésztésük kezdetekor állítólag a terrier volt a vezérvonal egy ideig, majd pedig a mopszok is szerepet kaphattak a fajtajelleg kifejlődésében. Idővel a francia bulldogfajta egyre jobban elkülönült angol társaitól. Ezek a kutyák sokkal kisebbek voltak, körülbelül 12-15 font súlyúak, vagy függőleges vagy rózsaszín fülűek voltak, és enyhe alsó állkapcsuk volt.
A hűséges kísérő kicsi francia bulldog nagyon divatossá és kívánatossá vált a francia társadalom minden rétege számára, a hétköznapi kereskedőktől, munkásoktól, művészektől egészen a társadalom legelitebb hölgyei számára is.
Végül ezek az alacsony, kompakt kutyák „bouledogues France” vagy francia bulldog néven váltak ismertté.
A legelső faji egyesületet 1880-ben alapították. 1888-ban leírták a faj saját szabványait. A faj ősattyja a híres kankutya „Loupi“ volt, aki szinte minden törzskönyvben előfordul. A kis bulldog különösen Párizsban vált hamar kedvencé, elsősorban a szegényebb kutyabarátok körében. Különleges kinézetével és szimpatikus természetével később meghódította az európai nemességet is.
Ahogy népszerűségük tovább nőtt, egyre több angol tenyésztő kezdte el exportálni kisebb bulldogjait, így nagyon kevés ilyen miniatűr kölyök maradt a származási országban.
Fun fact: Amikor a 19 század végén az első példányok visszatértek Nagy-Britanniába a saját szabványok hiányában angol bulldogoknak tekintették őket és francia származásuk, nagy denevérfüleik miatt kigúnyolták őket.
Francia Bulldog Amerikában
Míg a francia bulldog rendkívül népszerűvé vált Nyugat -Európában, a kutyákat csak az 1880 -as évek végén küldték át az Egyesült Államokba, hogy megkezdjék az amerikai tenyésztési programot. Körülbelül ekkor kezdett kialakulni egy egységesebb fajta. Azonban, ellentétben európai társaikkal, az amerikai francia bulldogot túlnyomórészt a társadalom asszonyai és olyan befolyásos családok birtokolták, mint a Rockefellers és a J. P. Morgans.
Miután az Egyesült Államokba költözött, a francia bulldog 1896 -ban mutatkozott be először a Westminster Kennel Club Show -n, és azóta a mai napig népszerű szereplésnek örvend a faj kutyakiállításokon.
A fajta első kiállításon való megjelenése később nagy hatással volt a faj népszerűségére. Ezen a történelmi kiállításon rózsafülű és denevérfülű kutyákat is bemutattak. A bírók azonban csak a „rózsafüles” kutyákat választották (ez volt ugyanis az angol bulldog jellegzetessége).
A feldühödött amerikai tenyésztők megalakították az Amerikai Francia Bulldog Klubot. A klub gyorsan munkába állt, és meghatározza a ma ismert francia bulldog fajtaszabványait, például a kis felálló denevérfület, amelyet ezek a tenyésztők szerettek.
Röviddel a francia bulldog klub megalakulása után az Amerikai Kennelklub hivatalosan elismerte a fajtát az angol bulldogtól elkülönítve. A francia bulldog hivatalosan 1912 -ben kapta a nevét.
A franciák továbbra is óriási sikereket és népszerűséget élveztek az Egyesült Államokban, 1906 -ra az ötödik legnépszerűbb kutyafajtává váltak. A kutyák különösen népszerűek voltak a magas társadalmi életű nők körében, akik akár 3000 dollárt is fizetnének egy ilyen áhított kutyáért.
Sajnos a háború után a fajta népszerűsége hanyatlani kezdett. Jim Grebe, a francia bulldogklub történésze szerint ennek oka lehet a fajta természetes születésének nehézsége, valamint a fajtiszta kutyák iránti általános érdeklődéscsökkenés, a nagy gazdasági világválság. Az 1940 -es évekre mindössze száz francia bulldogot regisztráltak az Amerikai Kennel Klubban.
A második világháború és az 1900 -as évek vége között a kutya viszonylag ritka maradt. Ez idő alatt a regisztrált francia bulldogok többsége brindle kabátot viselt. Az 1950 -es években egy Amanda West nevű tenyésztő tenyésztette és népszerűsítette a krém és a barna változatokat. Annak ellenére, hogy ezek a krém és őzbuldogok hatalmas sikereket értek el a kutyakiállításon, egyre nagyobb aggodalomra ad okot a fajta jövője. A francia bulldog végül kihalna?
A népszerű társak
Csak az 1980 -as években tapasztalt újfajta érdeklődést és népszerűséget a fajta, és a francia bulldog kihalásától való félelmek nyugvottak. Jim Grebe szerint a fajta sikere a Francia Amerikai Bulldogklub megújításának és újbóli feltöltésének, valamint a The French Bulletin című folyóiratnak köszönhető.
A francia bulldogok ma már gyakori jellemzője a folyóiratoknak, filmeknek, televíziónak és az Instagram közösségi média alkalmazásban. A francia bulldogok sok híresség kedvelt háziállatai is, ami szintén befolyásolhatja a fajta népszerűségét. Olyan hírességek, mint Hilary Duff, Carrie Fisher, Dwayne Johnson és Beckhamék, mind saját francia bulldogot tartanak.
Ezenkívül a lakáspiac növekvő költségei is szerepet játszottak a franciák óriási sikerében. A lakástulajdon hatalmas költségei sok fiatalt, a kutyatulajdonosok nagy részét arra kényszerítették, hogy a lakásbérlés egyszerűségét és viszonylag alacsony költségét válasszák. Kis méretük és egyenletes temperamentumuk miatt a francia bulldogok különösen alkalmasak lakásban való lakásra. Az apartmanlakók is kedvelhetik a francia bulldogot alacsony energiafogyasztású életmódja miatt. A rövid séták és az otthoni játék gyakran elegendő a kutya igényeinek kielégítéséhez, ezért nincs szükség nagy udvarra vagy zöldterületre.
A National Geographic által írt cikk szerint 2013 -ban a francia bulldog a 11. legtöbbet regisztrált kutya volt az Egyesült Államokban. Négy évvel később a fajta a 4. legtöbbet regisztrált kutya. Csak húsz évvel ezelőtt a francia bulldogok alacsonyan ültek a 76. helyen.
Míg egyes franciák szerelmesei élvezik a fajta óriási népszerűségét, egyre nagyobb aggodalomra ad okot a szabványok fenntartásának megvalósíthatósága, valamint a népszerű kutya egészségének és jólétének biztosítása.
Ahogy a franciák népszerűsége tovább növekszik, úgy nő azoknak a gátlástalan tenyésztőknek a száma is, akik gyakran figyelmen kívül hagyják a fajtát fenyegető egészségügyi feltételeket, hogy lépést tartsanak a kereslettel. A többi laposarcú fajtához hasonlóan a francia bulldog gyakran szenved légzési problémáktól, és könnyen túlhevülhet vagy légszomjat kaphat.
Ezeknek a népszerű kutyáknak a tenyésztőin és tulajdonosain múlik most, hogy hosszú évekig biztosítsák a fajta sikerét. A felelősségteljes tenyésztési gyakorlatok segíthetnek enyhíteni a francia bulldogokat sújtó egészségügyi problémákat, hogy mindannyian sok éven át élvezhessük azokat a barátságos, kísérő kutyákat, akiket ma szeretünk.